3. rész

Reggel mikor felkeltem az volt az első, hogy körül nézzek az új lakásomban. A konyha és a nappali egybe volt. Volt még 3 szoba. A fürdőszoba az egyik szoba mellett volt. Szerencsémre az előző lakó itt hagyta a bútorokat, így mivel tetszenek nem kell újakat vennem. Az egész lakás nagyon tetszett, mindig is arra vágytam, hogy saját lakásom legyen és most itt van. Gyorsan megreggeliztem aztán úgy döntöttem elmegyek egyet futni. Felvettem a futós ruhám és cipőm, fogtam a telóm és az mp3-am aztán indulás.

A park nem volt messze. Már elég régóta futottam mikor megláttam Gonzalot kiszállni egy autóból. Istenien nézett ki. Fehér, nyaknál kivágott pólót és farmert viselt. Na meg rajta volt az arcán az az  ellenállhatatlan mosoly .Egy ideig bámultam mire észrevett. Gyorsan átjött az úton és odajött hozzám…

- Szia. Hát te? –kérdezte mosolyogva mikor odaért

- Szia. Futottam és te?

- Nemsokára megyek edzésre csak előtte beugrottam venni valami kaját reggelinek.

- Mért nem csináltál otthon?

- Nem vagyok otthon a konyhában –mosolygott

- Mért nem kérted meg a barátnődet, hogy csináljon neked? –kérdeztem a barátnő szót jól megnyomva

- Azért, mert nincs barátnőm. –nevetett

- Pedig egy ilyen pasiért biztos sorba állnak a lányok.

- Igen, de nem mindegyik az esetem.

- Akkor milyen lányok az eseteid? –kérdeztem kíváncsian

- A természetes lányok szeretem,akik magukat adják. Mint te. –mondta mosolyogva

- Értem. –lehajtottam a fejem,mert megint elkezdtem vörösödni

- Ugye  eljössz ma a buliba?

- Muszáj.  Cris megölne ha nem mennék el. –nevettem

- Akkor majd ott találkozunk. Szia. –mondta és adott 2 puszit az arcomra aztán elment

- Szia… -nem tudtam mást kinyögni

Még így álltam egy pár percig aztán hazamentem. Egész végig Gonzalo szavai voltak a fejemben: A természetes lányok szeretem,akik magukat adják. Mint te…

Délután átmentem Rickiékhez…

- Szia kislány –köszönt Ricki mikor ajtót nyitott

- Szia. –adtam neki 2 puszit mikor beengedett

- Caro? –kérdeztem miközben bementünk a nappaliba

- Elment vásárolni Lucaval. De nemsokára jönnek. Kérsz valamit inni? –kérdezte mosolyogva

- Most nem, köszi. –mondtam és lehuppantam a kanapéra

- Na mesélj már valamit. Mi van veled?  - leült mellém

- Semmi érdekes.

- Ez nem volt igazi válasz.

- Mit meséljek? Nincs semmi érdekes. –mondtam mosolyogva

- Jól van. Most megúsztad, de legközelebb már nem fogod.  – fenyegetett meg az ujjával

- Igenis uram:D  - nevettem 

- Te is jössz ma Crishez? –váltott témát

- Igen,és ti?

- Egy kicsit benézünk.

- Akkor jó. Ha ti nem jönnétek tuti, hogy elvesznék ott

- Nyugi, nem fognak megenni téged, most nem éhesek:D –röhögött

- Hülye  - hozzávágtam egy párnát:D

- De most komolyan, mitől félsz?

- Nem tudom…Csak titeket + Crist ismerem ott, a többieket meg nem és nem tudom…

- Ez értelmes válassz volt – nevetett

- Tudom. –nevettem én is

- Nyugi, mind jó fejek. Velük is jóba leszel. -mosolygott

- Remélem igazad lesz Ricki.

- Nekem mindig igazam van:D

- Kivétel amikor nem –mondtam nevetve

- Igen.  Megjöttek Caroék. –mondta mikor kinézett az ablakon

- Szia kicsim,megjöttünk. –mondta Caro mikor bejöttek

- Szia Nati. –mosolygott mikor meglátott és adott 2 puszit

- Szia. –köszöntem én is

- Natii  nénii– rohant felém Luca és felkaptam.

- Hát itt van az én szerelmem. De tudod, hogy semmi nénizés, nem vagyok én olyan öreg. –nevettem

- Drágám, felmész játszani Lucával? kérdezte Caro

- Beszélgetni akartok igaz? – kérdezte feleségét Rick mosolyogva

- Igen, akkor felmész?  

- Igen. Gyere Luca,menjünk játszani. –mondta fiának és felmentek

- Na mesélj. –mondta Caro és leültünk a nappaliba

- Mit meséljek? A férjed már letámadott ezzel.

- Tegnap nagyon néztétek egymást Gonzoval. –mosolygott rám

- Mért kombinálsz Caro? Nincs semmi. – próbáltam elrejteni a mosolyomat, de nem ment

- Perszee. Nekem nem tudsz hazudni.

- Jól van. Egy kicsit tetszik. Most örülsz?

- Tudtaamm. Igen, örülök. – nevetett

- De ne beszélj róla senkinek, még Rickinek se lécci. –kértem

- Oké, nem beszélek róla.  –nyugtatott meg

- Köszi.  

- Tényleg, miben jössz ma a bulira?

- Nem tudom. Majd csak találok valami ruhát.

- Gyere valami szexibe. –kacsintott rám-  Gonzonak le fog esni az álla

- Caroline. - nevettem

Még ott voltam egy kis ideig, aztán 4 körül hazamentem. Lefürödtem aztán kerestem valami normális ruhát. Hallgattam Carora és kerestem valami szexi ruhát. Nagy keresgélés után végre megtaláltam az igazit, egy fekete pántos ruhát, hozzá illő fekete magas sarkúval, egy laza smink, hajvasi és kész.  Kerestem egy kistáskát, telefon, pénztárca, zsepi és indulás. Hívtam egy taxit és elindultam a bulira…

2. rész

Sziasztok. Meghoztam a 2. részt. Remélem tetszeni fog. Szeretnélek titeket megkérni, hogy írjatok kommentárt ha tetszett, ha nem. Köszönöm. :)

 

Arra ébredtem fel,hogy a mellettem lévő férfi elkezd mocorogni,mert nemsokára leszállunk. Félóra múlva le is szálltunk. Gyorsan elmentem a bőröndjeimért és hívtam egy taxit ami szerencsére hamar odaért,megmondtam neki a címet és egy bő 20 perc múlva már ott is voltunk az új lakásomnál. Felvittem a cuccaimat,kipakoltam és gondoltam felhívom Caroline-t.

- Nataliaa.  De rég beszéltünk. Mért nem hívtál? –kérdezte szemrehányóan mikor felvette a telefont

- Szia. Hát igen, rég. Nem nagyon értem rá, de most felhívtalak nem? –kérdeztem nevetve

- De. Na mesélj,mi újság? –kérdezte érdeklődve

- Semmi. Most érkeztem meg az új lakásomba.

- Milyen új lakásba? Elköltöztél?? –kérdezte döbbenten

- Igen. Találd ki, hogy hová költöztem –mondtam nevetve

- Fogalmam sincs. Mond már. -sürgetett

- Madridba. –mondtam mosolyogva

- Madridba?? Mit keresel te itt? –kérdezte meglepetten

- A klubom ide adott el. –válaszoltam

- És mért nem szóltál erről?

- Meglepetésnek szántam

- Ennek nagyon örülök. Végre lesz Madridban egy barátnőm.  Merre laksz?

- Én is nagyon örülök. Hát tőletek úgy 20 percnyire

- Na az jó. Majd csinálunk csajos napokat mint régen?

- Még jó. Ki nem hagynék veled egy csajos napot. –nevettem -  Na és a 2 pasid? Jól vannak? –kérdeztem barátnőmet

-  Igen. Luca épp a nagyszüleinél van. Ricardo meg edzésen.

- Már nagyon hiányoznak.

- Te,van egy ötletem. Menjünk el Ricardo elé, onnan meg beülünk valahová,oké?

- Hát nem is tudom. Egy kicsit elfáradtam a repülő úton…

- Ne csináld már!!Gyere el,lécciii

- Jól van, elmegyek.

- Ez az. Akkor félóra múlva az edzőközpont előtt?  Gyere taxival és odatalálsz.

- Rendben. Akkor ott találkozunk. Szia.

- Szia. – köszönt el és bontotta a telefont

Gyorsan átöltöztem és hívtam egy taxit. Félóra múlva ott is voltam. Caroline még nem ért oda, ezért várnom kellett. Szerencsére 10 perc múlva ott is volt.

- Szia. –köszönt nekem és megöleltük egymást

- Szia. De jó téged látni.

- Téged is. Az előbb beszéltem Ricardoval, mindjárt  vége az edzésnek. Majd itt kint találkozunk.. Rólad nem szóltam.

- Oké.

- Nézd! Ott jönnek. –mondta miközben kezével pár srácra mutatott  akik felénk jöttek

- Azt hittem, hogy egyedül lesz.

- Nyugi, ezek csak a csapattársai. Jó fejek.

- Akkor jó. –mondtam megnyugodva miközben a fiúk odaértek

- Hát te mit keresel itt? –kérdezte Ricardo mikor meglátott

- Neked is  szia.

- Bocs, szia. Mit keresel itt?

- Ideköltöztem. A klubom eladott és itt vettek meg. Látom nem örülsz,hogy látsz... –mondtam szomorúan

- Jaj,ne is mondj ilyet. Persze, hogy örülök, csak meglepett . –jó szorosan megölelt

- Bolond –mondtam nevetve

- Szia Cristiano. –mondtam mosolyogva mikor megláttam a másik barátomat

- Szia kislány. Örülök, hogy látlak. –mondta és ő is megpörgetett a levegőben.

- Cris, letennél kérlek? -

- Ők itt a csapattársaink. Sergio, Gonzalo és Garay. –mutatta be a többi fiút Ricardo

- Sziasztok. –köszöntem nekik

- Szia. –köszöntek és ahogy észrevettem mindegyik jól megnézett

- Na akkor megyünk a kávézóba? –kérdezte Caroline

- Aha. –mondtuk és elindultunk

Nem volt messze a kávézó, csak pár percnyire. Mikor bementünk kerestünk egy nagy asztalt ahol mindannyian elfértünk. Én Ricardo és Cristiano  közé ültem. Velem szemben Gonzalo ült, mellette Sergio és Garay. Mindannyian rendeltünk üdítőt és beszélgettünk.

- És hány évre szerződtél? –kérdezte Cristiano

- Hat.

- Szólhattál volna, hogy ide költözöl. –mondta szemrehányóan Ricardo

- Ezt már megkaptam a feleségedtől is. Meglepetésnek szántam.

- És hogy-hogy eladtak? –kérdezte Ricardo

- Kevés volt a pénz,és hát el kellett valakit adni. Ezért adtak el.

- De hisz te voltál a legjobb játékosuk, akkor mért téged adtak el?

- Azt mondták azért, mert értem adták a legtöbb pénzt.

- Nem tudják mit csináltak. De nem baj, legalább itt vagy. –mondta mosolyogva Cris

- Köszi. Én is örülök, hogy ide jöhettem.

- Mit sportolsz? –kérdezte Sergio és rám nézett

- Focizom. –láttam, hogy mindegyikük döbbenten néz, kivéve Criséket, ők mosolyogtak.

-  Srácok, csukjátok be a szátokat, mert a végén belerepül valami. – ugratta őket Ricardo

- Csak egy kicsit meglepődtünk. –szólalt meg Gonzalo – Szóval focizol. Milyen poszton játszol? – nézett rám azokkal a szép nagy barna szemekkel, pár másodpercig elvesztem bennük,de végül megszólaltam. – Támadó. De több poszton is tudok játszani.

- Igen? Még min?  - kérdezett Garay

- Középpályás, védekező középpályás, támadó középpályás , és védő.

- Az nem semmi. Lány létedre focizol. Jól játszol? – kérdezte Sergio

- Hát azt mondják, de szerintem van még mit fejlődnöm.

- Ugyan, mit szerénykedsz kicsilány? –kérdezte Cris – Múltkor kiálltam ellene, és mondhatni a földbe döngölt – nevetett Cris

- Igen?? – döbbent meg Gonzalo – Kíváncsi vagyok, hogy hogyan játszol. Egyszer ellenem is kiállhatnál. –mosolygott rám – Majd meglátjuk. –visszamosolyogtam

- Tényleg. Most jut eszembe, holnap buli nálam. Jössz? –kérdezett Cris

- Naná. Ott a helyem. Kik jönnek még?  -kérdeztem

- Az egész csapat,pár haver,és csajookkkk. –mondta vigyorogva Cris

- Te sose változol igaz? –kérdeztem nevetve

- Kislány,én soha:D

Még ott voltunk 1 órát és mindenki ment haza. Mikor kimentünk a kávézó elé  Gonzaloval egymás szemébe néztünk. Éreztem ahogy tetőtől-talpig végig mér. Mikor végzett elismerően mosolygott, én meg persze egyből elvörösödtem.  Egy pár percig így álltunk aztán megjött a taxim, elköszöntem és beszálltam. Bemondtam a címet a sofőrnek aztán Gonzalon gondolkoztam. Szinte megigézve nézett rám azokkal a gyönyörű szemivel. Natalia, nem szabad ilyenekre gondolnod. Nem pasizni jöttél Madridba, hanem focizni. Nem szabad beleesned senkibe… -mondtam magamnak

- Kisasszony, megjöttünk. –szólt a sofőr

- Oh, köszönöm a fuvart. – kifizettem aztán felmentem a lakásba.

Gyorsan kajáltam, lezuhanyoztam. Beállítottam a telefonomat ébresztőre aztán lefeküdtem aludni. Már nagyon vártam a holnapot, végre találkozhatok az új csapatommal. A legjobb barátaim is a közelemben lesznek, és remélhetőleg viszont láthatom Gonzalot…Ezekkel a gondolatokkal aludtam el...

Sziasztok. Mint láthatjátok felkerült az első rész, remélem tetszik. A chatet még nem sikerült megcsinálnom, valami baj van vele. Addig míg nem lesz jó, kérlek titeket kommentárban írjátok meg a véleményeteket,kíváncsi vagyok,hogy tetszik-e vagy nem.
Köszönöm. :)

1. rész

A nevem Natalia Araújo Sanchez.Az apám Leonardo Araújo focista,és most az AC Milan edzője.Az anyám Alícia Sanchez, híres divattervező és modell.Félig olasz,spanyol és brazil származású vagyok. Kis korom óta focizok és elég jól játszok. Több női klub is megkeresett,de az a klub ahol játszom nem akart eladni,eddig. Pénz hiányában eladtak Spanyolországba, a Real Madrid női csapatához. Örültem neki,mert így találkozhattam 2 barátommal akikkel már régen nem találkoztam Ricardoval és Cristianoval….

-Apa nyugi,már nagylány vagyok. –mondtam apának miközben vártuk,hogy elinduljon a gépem

-Tudom kicsim,de én féltelek.Madrid nagy város és te még soha nem éltél egyedül. –mondta nekem aggódva

-Nem kell féltened. Különben is ott lesz Ricardo, Caroline és Cristiano is. Majd szólok nekik ha valami baj van oké?

-Rendben. De ígérd meg,hogy ha megérkezel azonnal felhívsz. És legalább mindennap,hogy tudjam mi van veled.

-Megígérem. Na örülsz?:D

-Igen. Anyáddal beszéltél? –kérdezte

-Igen. Ő is ugyanazt mondta mint te.

-Mert mindketten féltünk.

-Apa, pár hónap és 18 leszek. Tudok főzni,mosni és takarítani. Megleszek egyedül.-magyaráztam neki sokadszorra

-Igen de még soha se éltél egyedül. Mi lenne ha meggondolnád és maradnál velem Milanóban?

-Apa.Ezt már megbeszéltük. Különben is nem én akartam Madridba menni.

-Jól van. Szerintem menned kéne,nemsokára indul a gép.

-Igen. Hát akkor szia. –mondtam neki és megöleltem

-Vigyázz magadra kicsim. –mondta miközben átölelt

-Vigyázok. De te is vigyázz magadra. Szia. –köszöntem el tőle

-Szia kicsim.

Aztán felszálltam a repülőre és indultam Madridba. Már rég nem voltam Madridban,pedig kiskoromban minden nyáron jöttünk anyáékkal,mert anya itt született. Aztán a szüleim elváltak amikor 10 éves voltam. Én anyával laktam,de mivel neki a munkája miatt sokat kellett utaznia mindig máshol laktunk.1 évnél tovább sehol se laktunk,így nem voltak igazán barátaim. Anyának nem nagyon tetszett,hogy én focizok,ezért megpróbált ’lányosítani’ aminek nem örültem, de most már nem bánom. Végül is  elfogadta,hogy focizok,de annak örült,hogy lányos ruhákat hordok. Annak is örültem,hogy végre láthatom Ricardot,Carolinet és Cristianot. Cristianot kb. 5 éve ismerem,jó barátok vagyunk. Ricardot még akkor ismertem meg amikor az AC Milan-nál játszott,nagyon jóba lettem vele,és a feleségével Carolin-el is. Nem szóltam nekik,hogy megyek. Arra gondoltam,hogy legyen meglepetés. A repülőn zenét hallgattam és elaludtam miközben mentünk Madrid felé…

Bevezető

Bizonyára ti is ismeritek azt az érzést, mikor az emberek külső alapján ítélnek. Mikor nektek mindenért keményebben meg kell küzdőnőtök, mint másoknak.
Van akik nem is küzdenek,csak feladják a dolgokat. De van pár kivétel akik bármit megtesznek azért amit szeretnek. Én is így vagyok vele. A szenvedélyem a futball. Félreértés ne essék, én nem a helyes pasik miatt szeretem,én magáért az érzésért. Nem véletlenül játszom profi szinten,imádom nézni a focit,de játszani még jobban...Most megismertetem veletek az én világomat, remélem tetszeni fog.