Vége

Sziasztok!


Úgy döntöttem,hogy nem írom tovább a történetet. 
Az indokom erre az, hogy egyetlen kritikát se kapok, és így semmi értelme tovább írnom. Kicsit rosszul is esik, hogy sose írtok semmit a részekhez és ezért döntöttem a befejezés mellett...
Még pár napig nem szüntetem meg az oldalt, de jövőhét vége körül igen..

Sziasztok!


Most egy ideig nem lesz friss, ugyanis betegeskedem. Legközelebb másfél-2 hét múlva jön a következő rész. Sajnálom. :(

6.rész

Sziasztok. Meghoztam az új részt. Szeretném ha írnátok hozzá 1-2 mondatot. Köszönöm. :)

Másnap korán keltem, mert nem akartam elkésni az első edzésemről. Gyorsan átöltöztem, bepakoltam az edzős ruhám és elindultam. Szerencsére mindenki kedves volt, az edző, a csapattársak. Nagyon őrültem neki. Egy kicsit megerőltető volt az edzés, de túléltem.

Mikor vége lett az edzésnek úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kajáldába, nem volt kedvem főzni. Épp az utcán sétáltam amikor megláttam Gonzalót,egy csajjal…Ott ölelgették egymást,aztán a lány elköszönt és elment…Jolvan,most már biztos,hogy érzek valamit iránta…

- Szia. –köszönt Gonzalo mikor előttem állt

- Szia.

- Mi járatban? –kérdezte

- Edzésen voltam, most meg megyek kajálni. És te?

- Találkoztam egy ismerősömmel.. Figyelj,nem beszélhetnénk meg ezt az egészet?

- De.. Beülünk egy kávézóba? –kérdeztem

- Aha. – egyezett bele és elindultunk

- Bocs, hogy megcsókoltalak akkor este,csak egy kicsit sokat ittam és ezért. –mondtam mikor már a kávézóban ültünk

- Semmi. Nem tehetsz róla.

- Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam tegnap a történtek miatt.

- Pedig nem kellett voltam, felejtsük el. Mintha meg se történt volna, oké?

- Oké.. -fájtak a szavai..

- Na és milyen volt az edzés? –terelte a témát

- Kemény volt, elfáradtam, de amúgy jó. Mindenki kedves volt hozzám.

- Na az jó. És mikor fogsz meccsen játszani?

- Hát azt még nem beszéltük meg, de szerintem 1-2 héten belül.

- Majd szólj,hogy mikor lesz meccsetek és ha tudok elmegyek. –mondta mosolyogva

- Oké. – visszamosolyogtam

- Na és hogy tetszik Madrid?

 - Nagyon jó, legalábbis amennyit eddig láttam belőle. De azért hiányzik Milanó, tudod ott van a családom meg a barátaim.

- Nekem is hiányzik Argentína, de Madridot is szeretem.

- Neked nincs ma edzésed? – kérdeztem

- Nincs, majd holnap lesz. Ma egésznap pihenek-mondta mosolyogva

- Na én azt hiszem jobb ha megyek, elfáradtam.-mondtam és felálltam

- Oké. Szia. -ő is felállt és adott 2 puszit.

- Szia. – elköszöntem és elindultam haza.

Eltelt 2 hét,de Gonzoval nem nagyon találkoztam. Közben pár Realos focistával egész jóba lettem. Mikor találkoztam a fiúkkal ő nem volt ott. Ez igaz volt fordítva is. Mondhatni kerültem, nem akartam, hogy elterelje a figyelmemet Kiderült,hogy a következő meccsen én is játszhatok. Szóltam a srácoknak is és megígérték, hogy ott lesznek.

- Natali kezdő leszel. –közölte velem az edző mikor már az öltözőben voltunk.

- Biztos benne? –kérdeztem, mert én még nem voltam biztos magamban.

- Igen. Gina helyén leszel, ő nem tud játszani,fáj a bokája. – közölte velem az edző

- Rendben. Akkor átöltözök.

Nagyon élveztem a meccset, azt az érzést mikor pályára léptem,azt nem lehet leírni…Mindig is a pályán voltam a legboldogabb,akkor tudtam magam igazán kifejezni. Nyertünk 3-0 –ra , ebből egyet én szereztem. Nagyon boldog vagyok, hogy az első meccsemen betaláltam…

A srácokkal azt beszéltük meg, hogy Cris házában találkozunk, mert megint bulit szervezett.

- Sziiiaa kisláány! –kiabált nekem Cris mikor megérkeztem

- Sziasztok.-köszöntem

- Nagyon jól játszottál Natali. –mosolygott rám Ricardo

- Köszi.. Kicsit izgultam az elején.

- Pedig nagyon jó voltál. -mondta Caro

- És a többiek? –kérdeztem mikor láttam, hogy ők nincsenek itt

- Valahol itt vannak. Á Pipita már jön is. –mondta Cris miközben körülnézett

- Sziasztok. Szia Nati. Nagyon jól játszottál. –mondta mosolyogva

- Köszi.

- Ki az a kiscsaj akivel az előbb láttalak? –kérdezte nevetve Marcelo miközben  adott nekem 2 puszit

- Csak egy csaj. De én most megyek is srácok. – mondta zavartan

- A csajhoz mentek vagy hozzád? –kérdezte vigyorogva Cris

- Hozzám. Na sziasztok. –mondta Gonzo és elindult kézen fogva egy csajjal…

Rosszul esett mással látni, de túl kell tennem magam rajta. Igen,ezt kell tennem. - gondoltam magamban és eldöntöttem, hogy elfelejtem Gonzalót.

- Akkor bulizzunk! –mondtam

- Ez a beszéd kislány! Önthetek? –kérdezte Cris

- Naná! –egyeztem bele

Jól éreztem magam,egész este táncoltam,néha odamentem a többiekhez is egy kicsit inni aztán vissza  táncolni….

Mikor reggel felkeltem nem tudtam, hogy hol vagyok, egy idegen szobában, egy idegen ágyban feküdtem. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan kerültem oda. Aztán kinyílt az ajtó…

5. rész

Sziasztok!

Megvoltak a vizsgáim, ezért  meghoztam az új részt. Mivel eddig még csak 2 kommentárt kaptam, azt is az első részhez, ezért csak akkor hozom majd mindig az új részt, ha lesz minimum 4 kommentár. Muszáj hogy kapjak valami visszajelzést, hogy tetszik-e nektek vagy akármi. Ha nem kapok semmi visszajelzést arról, hogy jó amit írok akkor semmi értelme folytatnom az írást..na mind1, itt az új rész.

Mivel nem voltam valami józan nem foglalkoztam vele. Hamar el is aludtam…

Reggel hatalmas fejfájással ébredtem. Azt hittem, hogy felrobban a fejem.. A tegnap estéből nem sokra emlékeztem,de arra igen,mikor letepertem Gonzalót..

- Istenem...Remélem nem történt semmi.. –mondtam magamnak hangosan, aztán kimentem a konyhába,bevettem egy gyógyszert és reggelit csináltam.

Gyorsan megettem a reggelim és mentem átöltözni. Épp végeztem mikor kopogtak…

- Megyek  már! –kiabáltam ki

- Sziia kislány. – Cristiano állt az ajtóban, adott 2 puszit és bejött

- Szia. Hát te? –kérdeztem csodálkozva

- Jöttelek megnézni. Bocs,hogy tegnap nem nagyon foglalkoztam veled,csak tudod..elvoltam foglalva..

- Tudom. De nembaj, nem unatkoztam.

- Láttam, hogy Gonzoval beszélgettél. Rád hajtott? Mert ha igen akkor majd én beszélek vele

- Nem…inkább én hajtottam rá…

- Hogy mit csináltál?? –nézett rám nagy szemekkel

- Mikor hazakísért megcsókoltam.. De csak az ital miatt volt. Kicsit be voltam rúgva..

- És lefeküdtetek??

- Nem. .Mikor megcsókoltam mondta,hogy ne csináljuk ezt és elment.

- Nem próbálkozott be?? Ez nekem új…-csodálkozott Cris

- Mind1. Ne beszéljünk erről. –kértem

- Oké. Mit terveztél mára? –kérdezte

- Semmit.

- Akkor majd én találok ki neked programot

- Nincs kedvem semmihez. Ráadásul holnaptól kezdődnek az edzések, és pihenten szeretnék odamenni.

- Ne parázz! Jó lesz.

- Amikor azt mondod, hogy ne parázzak, akkor mindig parázok.

- Menj be a szobádba és öltözz át valami kényelmes ruhába. –utasított

- De nincs kedveem…-nyafogtam

- Nincs vita! Bemész , átöltözöl és indulunk.

- Jolvan.. –egyeztem bele és mentem átöltözni

Gyorsan átöltöztem,fogtam a táskám,bele raktam mindent amit kellett és elindultunk Cris kocsijához.

- Megmondanád, hogy mégis hova megyünk? –kérdeztem mikor már bent ültünk a kocsiban

- Majd meglátod. –mondta mosolyogva

Viszonylag hamar oda is értünk ahova mentünk,és ez nem más volt mint egy vidámpark.

- Cris,te egy vidámparkba hoztál?? –kérdeztem mikor kiszálltunk

- Aha. Na milyen? –kérdezte nevetve

- Nagy. Meg üres,egy árva lélek sincs itt.- mondtam mikor alaposabban körbenéztem

- Tudom, mert kibéreltem mára.

- Hogy mit csináltál? –kérdeztem meglepetten

- Kibéreltem. Most csak mi vagyunk itt, meg még 1-2 itt dolgozó. Na gyere menjünk be. –mondtam és elkezdett a bejárat felé húzni

- Na mire üljünk fel először? –kérdezte mikor beértünk

- Most tényleg muszáj itt lennem? –kérdeztem

- Igen. Na akkor mire üljünk fel?

- Nekem mind1.

- Oké,akkor menjünk a hullámvasútra,gyere! –mondta és megint elkezdett húzni…

Az elején semmi kedvem se volt a vidámparkhoz,de utána kezdtem élvezni. Felültünk mindenre ami csak a vidámparkban volt,dodzsemeztünk is,persze én nyertem. Cris meg hisztizett mint egy kislány, hogy csaltam, ismételjük meg. De mindig én nyertem :D

Délután 4 fele elmentünk ebédelni…

- Köszi Cris ezt a napot, Isteni volt. –mondtam és megöleltem

- Nincs mit kislány. Na mit együnk? –kérdezte mikor megnézte az étlapot

- Nekem mind1.

- Nekem is.Nézd kik jönnek ott –mutatott az ajtóhoz ahol épp akkor jött be Ricardo, Marcelo és Gonzalo..

- Cris én inkább megyek. –mondtam mikor megláttam Gonzalót

- Nem  mész sehova. Kibírod! –parancsolt rám

- Sziasztok! –köszönt Ricardo és adott nekem 2 puszit.

- Csá. Hát ti? kérdezte a fiúkat akik eközben leültek hozzánk

- Jöttünk kajálni. És ti? –kérdezte Marcelo

- A vidámparkban voltunk, most meg kajálunk –válaszolt Cris

- Mit csináltatok ti a vidámparkban? –kérdezte Ricardo mellőlem

- Cris elvonszolt oda. –válaszoltam

- Nem is igaz. Magadtól jöttél. –kérte ki magának Cris

- Na és milyen volt a vidámpark gyerekek? –kérdezte röhögve Marcelo

- Haha,nagyon vicces vagy. –nevetett Cris is.

Miközben beszélgettünk észrevettem, hogy rezeg a telefonom. Kivettem a táskámból. Jött egy sms-em, Gonzalótól: "Meg kellene beszélnünk a tegnap estét nem?”

Gyorsan válaszoltam rá: ”Igen meg kéne, de nem itt a fiúk előtt”

Jött is a válasz: ”Oké, akkor beszéljünk meg így. Megértem, hogy mért csináltad, bevoltál rúgva. Felejtsük el oké? "

Nagyon rosszul esett a válasza, ránéztem de ő nem nézett rám. Megírtam a választ:”Oké, felejtsük el.

- Srácok nekem mennem kell. –állt fel Gonzalo pár perc múlva

- Csak nem azzal a szőke csajjal találkozol? – kérdezte Marcelo

- Azzal akit múltkor próbáltál megfűzni? – faggatta Cris

- Igen,vele. Na sziasztok –mondta és közben rám nézett,aztán elment

Fájtak a szavai,de nem értettem,hogy miért…

Elnézést

Sziasztok. Most egy ideig nem lesz friss, mert 1 hét múlva pótvizsgázom és szeretnék teljesen erre koncentrálni. De amint vége a pótvizsgáimnak ( augusztus 26. )  rögtön hozom az új részt. Mindenkitől elnézést. :)

Szavazás - vége

Sziasztok!

Lezárult a szavazás, és ahogy láttam majdnem mindenki szeretné ha más szemszögéből is lenne rész. 

Nos, mivel nem tudom, hogy kinek a szemszögéből írjak, ezért rátok bízom a döntést, döntsétek el ti.

Aki a legtöbb szavazatot kapja, annak a szemszögéből írok, de az is  lehetséges, hogy talán mégse, majd eldől. Viszont ez a rész majd csak a tizedik rész körül lesz fent, addig nem. 

Szeretnélek titeket megkérni, hogy minden részhez legyen legalább 2 kommentár, mert úgy könnyebb az új részt megírni és akkor hamarabb is fent lesz. 

Köszönöm. :)

4. rész

Sziasztok. Meghoztam az új részt. Arra szeretnélek titeket kérni,hogy írjátok le a véleményeteket a részről,mindegy hogy jó vagy rossz. Szeretném tudni,hogy ti mit gondoltok róla. Köszönöm.:) 

Amint láthatjátok kitettem egy új szavazást oldalt,pár napig kint lesz,tudtok szavazni.

 Még ott voltam egy kis ideig, aztán 4 körül hazamentem. Lefürödtem aztán kerestem valami normális ruhát. Nagy nehezen megtaláltam az igazit egy fekete pántos ruhát,hozzá illő fekete magassarkúval,egy laza smink,hajvasi és kész.  Kerestem egy kis táskát,telefon,pénztárca,zsepi és indulás. Hívtam egy taxit és elindultam a bulira…

Mikor odaértem Cris házához már elég sok autó parkolt a közelben. Odamentem az ajtóhoz és bekopogtam.

- Sziia kislány. Gyere be. –invitált be Cris

- Szia Cris. Látom megint sok embert meghívtál.

- Igen. Úgy jó egy buli.- kacsintott

- Te tudod.

- Ha nem bánod én most megyek. Kinéztem magamnak egy jó csajt. –vigyorgott  

- Gondoltam. Na menjél

- Köszii. Szia. –mondta és már el is ment

Mivel senkit se ismertem odamentem a bárpulthoz és öntöttem magamnak valami italt. Pár perc múlva odajött hozzám Gonzalo.

- Szia.Hát te egyedül? –kérdezte és leült mellém

- Igen,mivel senkit se ismerek. Cris meg valami csajjal van.

- Hol máshol lenne? -nevetett

- Igaz.

- Na és mit iszol? –kérdezte

- Nem tudom. Valami szénsavas üditőt..

- És mi lesz az alkohollal?

- Most nincs kedvem inni. –vontam vállat

- Értem.

- És te mért nem vagy csajokat felszedni?

- Az nem az én stílusom.

- Nekem ez új. - csodálkoztam

- Mindenki azt hiszi, hogy váltogatom a csajaimat, meg,hogy az egyéjszakás kalandokat    szeretem…pedig nem. Csak egy ideje nincs senki akit szerethetnék.

- Értem. Akkor bocsi.

- Semmi baj. Nem tudhattad.

- Mesélj már valamit magadról, nem tudok rólad semmit –mondta

- Mit meséljek? – néztem rá mosolyogva

- Nem tom. Bármit. Mondjuk hány éves vagy, a családodról,meg ilyeneket.

- Oké. Hát pár hónap múlva leszek 18.  Mint te is tudod focizok. Az anyám félig spanyol félig olasz, divattervező. Apa brazil, régen focizott és edzősködött de most visszavonult. Van 3 bátyám Diego,Rodrigó,és Pablo. Mindhárman fociznak. Röviden ennyi. Most te jössz mondtam

- Az én apám is focizott. Nekem is 3 tesóm van. Két bátyám, Nicolás és Federico, ők is fociznak. És egy öcsém Lautaro. Francia országban születtem de nem vagyok francia. Ennyi.

- Értem..

- Kíváncsi lennék a játékodra. Egyszer szívesen megnéznélek foci közben.  -nézett rám

- Akkor gyere majd el egy meccsemre.

- Oké,megbeszéltük

- Oké

- Na igyál valamit.

- Már iszom. -mosolyogtam

- Nem üdítőre gondoltam

- Mondtam már, hogy most nincs kedvem.

- De legyen. Naa az én kedvemért. – nézett rám boci szemekkel, amiknek nem tudtam ellenállni

- Jólvan. Akkor önts nekem valami piát - egyeztem bele

- Igenis hölgyem –mondta és már ment is tölteni az italt

- Tessék. –adta a kezembe mikor végzett

- Mit öntöttél bele? –kérdeztem gyanakodva

- Az maradjon az én titkom. - vigyorgott

- Rendben.. –mondtam és gyorsan lehúztam az italt

- Még egyet? –kérdezte mikor megittam

- Jöhet. –egyeztem bele

Jó pár pohárral ittam. Gonzalo természetesen nem ivott, mert mondta, hogy hazavisz.

- Na mehetünk? –kérdezte

- Aha.

- Segítsek? –kérdezte látva,hogy alig állok a lábamon

- Nem kell. Megy egyedül is. –mondtam, aztán el is estem

- Biztos vagy benne? –kérdezte nevetve, aztán átkarolta a derekam és kisegített a kocsijához.

- Na szállj be. Vagy segítsek?

- Nem kell, ez menni fog. –mondtam és beszálltam mellé

Az úton alig beszéltünk, végül megérkeztünk a lakásomhoz.

- Felsegítselek? –kérdezte mikor megpróbáltam kiszállni

- Ahha lécci. -kértem

- Hányadikon laksz? –kérdezte mikor bementünk a lépcsőházba

- A negyediken.

- Oké. –mondta és megnyomta a liften a négyes gombot.

- Na végre. –mondta mikor felértünk az emeletre

- Melyikben laksz? –kérdezte mikor kiszálltunk

-A 325.-ben. –válaszoltam és megpróbáltam előkeresni a kulcsot.

Mikor megtaláltam a kulcsot Gonzalo kivette a kezemből és kinyitotta az ajtót aztán be kísért a szobámba.

- Szerintem feküdj le, holnap szar lesz a reggeled.

- Ne hagy itt. –kértem, nem voltam valami józan..

- Majd holnap találkozunk. –mondta és segített levenni a magassarkúmat

- Te olyan kedves vagy velem Gonzalo.

- Ugyan, ezt bárki megtette volna

- Mondták már, hogy milyen szép a szemed? –kérdeztem a szemébe nézve

- Nem.  De látom, hogy nem vagy józan  –állapította meg

- Az lehet, de igazat beszélek. Nagyon szépek a szemeid. –mondtam és közel hajoltam hozzá.. aztán megcsókoltam. Nem ellenkezett, aztán mikor már kezdtem levenni az ingét leállt.

- Ezt nem lehet. Inkább feküdj le. –mondta és oda berakott az ágyba, betakart és elment

Mivel nem voltam valami józan nem foglalkoztam vele. Hamar el is aludtam…

3. rész

Reggel mikor felkeltem az volt az első, hogy körül nézzek az új lakásomban. A konyha és a nappali egybe volt. Volt még 3 szoba. A fürdőszoba az egyik szoba mellett volt. Szerencsémre az előző lakó itt hagyta a bútorokat, így mivel tetszenek nem kell újakat vennem. Az egész lakás nagyon tetszett, mindig is arra vágytam, hogy saját lakásom legyen és most itt van. Gyorsan megreggeliztem aztán úgy döntöttem elmegyek egyet futni. Felvettem a futós ruhám és cipőm, fogtam a telóm és az mp3-am aztán indulás.

A park nem volt messze. Már elég régóta futottam mikor megláttam Gonzalot kiszállni egy autóból. Istenien nézett ki. Fehér, nyaknál kivágott pólót és farmert viselt. Na meg rajta volt az arcán az az  ellenállhatatlan mosoly .Egy ideig bámultam mire észrevett. Gyorsan átjött az úton és odajött hozzám…

- Szia. Hát te? –kérdezte mosolyogva mikor odaért

- Szia. Futottam és te?

- Nemsokára megyek edzésre csak előtte beugrottam venni valami kaját reggelinek.

- Mért nem csináltál otthon?

- Nem vagyok otthon a konyhában –mosolygott

- Mért nem kérted meg a barátnődet, hogy csináljon neked? –kérdeztem a barátnő szót jól megnyomva

- Azért, mert nincs barátnőm. –nevetett

- Pedig egy ilyen pasiért biztos sorba állnak a lányok.

- Igen, de nem mindegyik az esetem.

- Akkor milyen lányok az eseteid? –kérdeztem kíváncsian

- A természetes lányok szeretem,akik magukat adják. Mint te. –mondta mosolyogva

- Értem. –lehajtottam a fejem,mert megint elkezdtem vörösödni

- Ugye  eljössz ma a buliba?

- Muszáj.  Cris megölne ha nem mennék el. –nevettem

- Akkor majd ott találkozunk. Szia. –mondta és adott 2 puszit az arcomra aztán elment

- Szia… -nem tudtam mást kinyögni

Még így álltam egy pár percig aztán hazamentem. Egész végig Gonzalo szavai voltak a fejemben: A természetes lányok szeretem,akik magukat adják. Mint te…

Délután átmentem Rickiékhez…

- Szia kislány –köszönt Ricki mikor ajtót nyitott

- Szia. –adtam neki 2 puszit mikor beengedett

- Caro? –kérdeztem miközben bementünk a nappaliba

- Elment vásárolni Lucaval. De nemsokára jönnek. Kérsz valamit inni? –kérdezte mosolyogva

- Most nem, köszi. –mondtam és lehuppantam a kanapéra

- Na mesélj már valamit. Mi van veled?  - leült mellém

- Semmi érdekes.

- Ez nem volt igazi válasz.

- Mit meséljek? Nincs semmi érdekes. –mondtam mosolyogva

- Jól van. Most megúsztad, de legközelebb már nem fogod.  – fenyegetett meg az ujjával

- Igenis uram:D  - nevettem 

- Te is jössz ma Crishez? –váltott témát

- Igen,és ti?

- Egy kicsit benézünk.

- Akkor jó. Ha ti nem jönnétek tuti, hogy elvesznék ott

- Nyugi, nem fognak megenni téged, most nem éhesek:D –röhögött

- Hülye  - hozzávágtam egy párnát:D

- De most komolyan, mitől félsz?

- Nem tudom…Csak titeket + Crist ismerem ott, a többieket meg nem és nem tudom…

- Ez értelmes válassz volt – nevetett

- Tudom. –nevettem én is

- Nyugi, mind jó fejek. Velük is jóba leszel. -mosolygott

- Remélem igazad lesz Ricki.

- Nekem mindig igazam van:D

- Kivétel amikor nem –mondtam nevetve

- Igen.  Megjöttek Caroék. –mondta mikor kinézett az ablakon

- Szia kicsim,megjöttünk. –mondta Caro mikor bejöttek

- Szia Nati. –mosolygott mikor meglátott és adott 2 puszit

- Szia. –köszöntem én is

- Natii  nénii– rohant felém Luca és felkaptam.

- Hát itt van az én szerelmem. De tudod, hogy semmi nénizés, nem vagyok én olyan öreg. –nevettem

- Drágám, felmész játszani Lucával? kérdezte Caro

- Beszélgetni akartok igaz? – kérdezte feleségét Rick mosolyogva

- Igen, akkor felmész?  

- Igen. Gyere Luca,menjünk játszani. –mondta fiának és felmentek

- Na mesélj. –mondta Caro és leültünk a nappaliba

- Mit meséljek? A férjed már letámadott ezzel.

- Tegnap nagyon néztétek egymást Gonzoval. –mosolygott rám

- Mért kombinálsz Caro? Nincs semmi. – próbáltam elrejteni a mosolyomat, de nem ment

- Perszee. Nekem nem tudsz hazudni.

- Jól van. Egy kicsit tetszik. Most örülsz?

- Tudtaamm. Igen, örülök. – nevetett

- De ne beszélj róla senkinek, még Rickinek se lécci. –kértem

- Oké, nem beszélek róla.  –nyugtatott meg

- Köszi.  

- Tényleg, miben jössz ma a bulira?

- Nem tudom. Majd csak találok valami ruhát.

- Gyere valami szexibe. –kacsintott rám-  Gonzonak le fog esni az álla

- Caroline. - nevettem

Még ott voltam egy kis ideig, aztán 4 körül hazamentem. Lefürödtem aztán kerestem valami normális ruhát. Hallgattam Carora és kerestem valami szexi ruhát. Nagy keresgélés után végre megtaláltam az igazit, egy fekete pántos ruhát, hozzá illő fekete magas sarkúval, egy laza smink, hajvasi és kész.  Kerestem egy kistáskát, telefon, pénztárca, zsepi és indulás. Hívtam egy taxit és elindultam a bulira…

2. rész

Sziasztok. Meghoztam a 2. részt. Remélem tetszeni fog. Szeretnélek titeket megkérni, hogy írjatok kommentárt ha tetszett, ha nem. Köszönöm. :)

 

Arra ébredtem fel,hogy a mellettem lévő férfi elkezd mocorogni,mert nemsokára leszállunk. Félóra múlva le is szálltunk. Gyorsan elmentem a bőröndjeimért és hívtam egy taxit ami szerencsére hamar odaért,megmondtam neki a címet és egy bő 20 perc múlva már ott is voltunk az új lakásomnál. Felvittem a cuccaimat,kipakoltam és gondoltam felhívom Caroline-t.

- Nataliaa.  De rég beszéltünk. Mért nem hívtál? –kérdezte szemrehányóan mikor felvette a telefont

- Szia. Hát igen, rég. Nem nagyon értem rá, de most felhívtalak nem? –kérdeztem nevetve

- De. Na mesélj,mi újság? –kérdezte érdeklődve

- Semmi. Most érkeztem meg az új lakásomba.

- Milyen új lakásba? Elköltöztél?? –kérdezte döbbenten

- Igen. Találd ki, hogy hová költöztem –mondtam nevetve

- Fogalmam sincs. Mond már. -sürgetett

- Madridba. –mondtam mosolyogva

- Madridba?? Mit keresel te itt? –kérdezte meglepetten

- A klubom ide adott el. –válaszoltam

- És mért nem szóltál erről?

- Meglepetésnek szántam

- Ennek nagyon örülök. Végre lesz Madridban egy barátnőm.  Merre laksz?

- Én is nagyon örülök. Hát tőletek úgy 20 percnyire

- Na az jó. Majd csinálunk csajos napokat mint régen?

- Még jó. Ki nem hagynék veled egy csajos napot. –nevettem -  Na és a 2 pasid? Jól vannak? –kérdeztem barátnőmet

-  Igen. Luca épp a nagyszüleinél van. Ricardo meg edzésen.

- Már nagyon hiányoznak.

- Te,van egy ötletem. Menjünk el Ricardo elé, onnan meg beülünk valahová,oké?

- Hát nem is tudom. Egy kicsit elfáradtam a repülő úton…

- Ne csináld már!!Gyere el,lécciii

- Jól van, elmegyek.

- Ez az. Akkor félóra múlva az edzőközpont előtt?  Gyere taxival és odatalálsz.

- Rendben. Akkor ott találkozunk. Szia.

- Szia. – köszönt el és bontotta a telefont

Gyorsan átöltöztem és hívtam egy taxit. Félóra múlva ott is voltam. Caroline még nem ért oda, ezért várnom kellett. Szerencsére 10 perc múlva ott is volt.

- Szia. –köszönt nekem és megöleltük egymást

- Szia. De jó téged látni.

- Téged is. Az előbb beszéltem Ricardoval, mindjárt  vége az edzésnek. Majd itt kint találkozunk.. Rólad nem szóltam.

- Oké.

- Nézd! Ott jönnek. –mondta miközben kezével pár srácra mutatott  akik felénk jöttek

- Azt hittem, hogy egyedül lesz.

- Nyugi, ezek csak a csapattársai. Jó fejek.

- Akkor jó. –mondtam megnyugodva miközben a fiúk odaértek

- Hát te mit keresel itt? –kérdezte Ricardo mikor meglátott

- Neked is  szia.

- Bocs, szia. Mit keresel itt?

- Ideköltöztem. A klubom eladott és itt vettek meg. Látom nem örülsz,hogy látsz... –mondtam szomorúan

- Jaj,ne is mondj ilyet. Persze, hogy örülök, csak meglepett . –jó szorosan megölelt

- Bolond –mondtam nevetve

- Szia Cristiano. –mondtam mosolyogva mikor megláttam a másik barátomat

- Szia kislány. Örülök, hogy látlak. –mondta és ő is megpörgetett a levegőben.

- Cris, letennél kérlek? -

- Ők itt a csapattársaink. Sergio, Gonzalo és Garay. –mutatta be a többi fiút Ricardo

- Sziasztok. –köszöntem nekik

- Szia. –köszöntek és ahogy észrevettem mindegyik jól megnézett

- Na akkor megyünk a kávézóba? –kérdezte Caroline

- Aha. –mondtuk és elindultunk

Nem volt messze a kávézó, csak pár percnyire. Mikor bementünk kerestünk egy nagy asztalt ahol mindannyian elfértünk. Én Ricardo és Cristiano  közé ültem. Velem szemben Gonzalo ült, mellette Sergio és Garay. Mindannyian rendeltünk üdítőt és beszélgettünk.

- És hány évre szerződtél? –kérdezte Cristiano

- Hat.

- Szólhattál volna, hogy ide költözöl. –mondta szemrehányóan Ricardo

- Ezt már megkaptam a feleségedtől is. Meglepetésnek szántam.

- És hogy-hogy eladtak? –kérdezte Ricardo

- Kevés volt a pénz,és hát el kellett valakit adni. Ezért adtak el.

- De hisz te voltál a legjobb játékosuk, akkor mért téged adtak el?

- Azt mondták azért, mert értem adták a legtöbb pénzt.

- Nem tudják mit csináltak. De nem baj, legalább itt vagy. –mondta mosolyogva Cris

- Köszi. Én is örülök, hogy ide jöhettem.

- Mit sportolsz? –kérdezte Sergio és rám nézett

- Focizom. –láttam, hogy mindegyikük döbbenten néz, kivéve Criséket, ők mosolyogtak.

-  Srácok, csukjátok be a szátokat, mert a végén belerepül valami. – ugratta őket Ricardo

- Csak egy kicsit meglepődtünk. –szólalt meg Gonzalo – Szóval focizol. Milyen poszton játszol? – nézett rám azokkal a szép nagy barna szemekkel, pár másodpercig elvesztem bennük,de végül megszólaltam. – Támadó. De több poszton is tudok játszani.

- Igen? Még min?  - kérdezett Garay

- Középpályás, védekező középpályás, támadó középpályás , és védő.

- Az nem semmi. Lány létedre focizol. Jól játszol? – kérdezte Sergio

- Hát azt mondják, de szerintem van még mit fejlődnöm.

- Ugyan, mit szerénykedsz kicsilány? –kérdezte Cris – Múltkor kiálltam ellene, és mondhatni a földbe döngölt – nevetett Cris

- Igen?? – döbbent meg Gonzalo – Kíváncsi vagyok, hogy hogyan játszol. Egyszer ellenem is kiállhatnál. –mosolygott rám – Majd meglátjuk. –visszamosolyogtam

- Tényleg. Most jut eszembe, holnap buli nálam. Jössz? –kérdezett Cris

- Naná. Ott a helyem. Kik jönnek még?  -kérdeztem

- Az egész csapat,pár haver,és csajookkkk. –mondta vigyorogva Cris

- Te sose változol igaz? –kérdeztem nevetve

- Kislány,én soha:D

Még ott voltunk 1 órát és mindenki ment haza. Mikor kimentünk a kávézó elé  Gonzaloval egymás szemébe néztünk. Éreztem ahogy tetőtől-talpig végig mér. Mikor végzett elismerően mosolygott, én meg persze egyből elvörösödtem.  Egy pár percig így álltunk aztán megjött a taxim, elköszöntem és beszálltam. Bemondtam a címet a sofőrnek aztán Gonzalon gondolkoztam. Szinte megigézve nézett rám azokkal a gyönyörű szemivel. Natalia, nem szabad ilyenekre gondolnod. Nem pasizni jöttél Madridba, hanem focizni. Nem szabad beleesned senkibe… -mondtam magamnak

- Kisasszony, megjöttünk. –szólt a sofőr

- Oh, köszönöm a fuvart. – kifizettem aztán felmentem a lakásba.

Gyorsan kajáltam, lezuhanyoztam. Beállítottam a telefonomat ébresztőre aztán lefeküdtem aludni. Már nagyon vártam a holnapot, végre találkozhatok az új csapatommal. A legjobb barátaim is a közelemben lesznek, és remélhetőleg viszont láthatom Gonzalot…Ezekkel a gondolatokkal aludtam el...

Sziasztok. Mint láthatjátok felkerült az első rész, remélem tetszik. A chatet még nem sikerült megcsinálnom, valami baj van vele. Addig míg nem lesz jó, kérlek titeket kommentárban írjátok meg a véleményeteket,kíváncsi vagyok,hogy tetszik-e vagy nem.
Köszönöm. :)

1. rész

A nevem Natalia Araújo Sanchez.Az apám Leonardo Araújo focista,és most az AC Milan edzője.Az anyám Alícia Sanchez, híres divattervező és modell.Félig olasz,spanyol és brazil származású vagyok. Kis korom óta focizok és elég jól játszok. Több női klub is megkeresett,de az a klub ahol játszom nem akart eladni,eddig. Pénz hiányában eladtak Spanyolországba, a Real Madrid női csapatához. Örültem neki,mert így találkozhattam 2 barátommal akikkel már régen nem találkoztam Ricardoval és Cristianoval….

-Apa nyugi,már nagylány vagyok. –mondtam apának miközben vártuk,hogy elinduljon a gépem

-Tudom kicsim,de én féltelek.Madrid nagy város és te még soha nem éltél egyedül. –mondta nekem aggódva

-Nem kell féltened. Különben is ott lesz Ricardo, Caroline és Cristiano is. Majd szólok nekik ha valami baj van oké?

-Rendben. De ígérd meg,hogy ha megérkezel azonnal felhívsz. És legalább mindennap,hogy tudjam mi van veled.

-Megígérem. Na örülsz?:D

-Igen. Anyáddal beszéltél? –kérdezte

-Igen. Ő is ugyanazt mondta mint te.

-Mert mindketten féltünk.

-Apa, pár hónap és 18 leszek. Tudok főzni,mosni és takarítani. Megleszek egyedül.-magyaráztam neki sokadszorra

-Igen de még soha se éltél egyedül. Mi lenne ha meggondolnád és maradnál velem Milanóban?

-Apa.Ezt már megbeszéltük. Különben is nem én akartam Madridba menni.

-Jól van. Szerintem menned kéne,nemsokára indul a gép.

-Igen. Hát akkor szia. –mondtam neki és megöleltem

-Vigyázz magadra kicsim. –mondta miközben átölelt

-Vigyázok. De te is vigyázz magadra. Szia. –köszöntem el tőle

-Szia kicsim.

Aztán felszálltam a repülőre és indultam Madridba. Már rég nem voltam Madridban,pedig kiskoromban minden nyáron jöttünk anyáékkal,mert anya itt született. Aztán a szüleim elváltak amikor 10 éves voltam. Én anyával laktam,de mivel neki a munkája miatt sokat kellett utaznia mindig máshol laktunk.1 évnél tovább sehol se laktunk,így nem voltak igazán barátaim. Anyának nem nagyon tetszett,hogy én focizok,ezért megpróbált ’lányosítani’ aminek nem örültem, de most már nem bánom. Végül is  elfogadta,hogy focizok,de annak örült,hogy lányos ruhákat hordok. Annak is örültem,hogy végre láthatom Ricardot,Carolinet és Cristianot. Cristianot kb. 5 éve ismerem,jó barátok vagyunk. Ricardot még akkor ismertem meg amikor az AC Milan-nál játszott,nagyon jóba lettem vele,és a feleségével Carolin-el is. Nem szóltam nekik,hogy megyek. Arra gondoltam,hogy legyen meglepetés. A repülőn zenét hallgattam és elaludtam miközben mentünk Madrid felé…

Bevezető

Bizonyára ti is ismeritek azt az érzést, mikor az emberek külső alapján ítélnek. Mikor nektek mindenért keményebben meg kell küzdőnőtök, mint másoknak.
Van akik nem is küzdenek,csak feladják a dolgokat. De van pár kivétel akik bármit megtesznek azért amit szeretnek. Én is így vagyok vele. A szenvedélyem a futball. Félreértés ne essék, én nem a helyes pasik miatt szeretem,én magáért az érzésért. Nem véletlenül játszom profi szinten,imádom nézni a focit,de játszani még jobban...Most megismertetem veletek az én világomat, remélem tetszeni fog.