2. rész

Sziasztok. Meghoztam a 2. részt. Remélem tetszeni fog. Szeretnélek titeket megkérni, hogy írjatok kommentárt ha tetszett, ha nem. Köszönöm. :)

 

Arra ébredtem fel,hogy a mellettem lévő férfi elkezd mocorogni,mert nemsokára leszállunk. Félóra múlva le is szálltunk. Gyorsan elmentem a bőröndjeimért és hívtam egy taxit ami szerencsére hamar odaért,megmondtam neki a címet és egy bő 20 perc múlva már ott is voltunk az új lakásomnál. Felvittem a cuccaimat,kipakoltam és gondoltam felhívom Caroline-t.

- Nataliaa.  De rég beszéltünk. Mért nem hívtál? –kérdezte szemrehányóan mikor felvette a telefont

- Szia. Hát igen, rég. Nem nagyon értem rá, de most felhívtalak nem? –kérdeztem nevetve

- De. Na mesélj,mi újság? –kérdezte érdeklődve

- Semmi. Most érkeztem meg az új lakásomba.

- Milyen új lakásba? Elköltöztél?? –kérdezte döbbenten

- Igen. Találd ki, hogy hová költöztem –mondtam nevetve

- Fogalmam sincs. Mond már. -sürgetett

- Madridba. –mondtam mosolyogva

- Madridba?? Mit keresel te itt? –kérdezte meglepetten

- A klubom ide adott el. –válaszoltam

- És mért nem szóltál erről?

- Meglepetésnek szántam

- Ennek nagyon örülök. Végre lesz Madridban egy barátnőm.  Merre laksz?

- Én is nagyon örülök. Hát tőletek úgy 20 percnyire

- Na az jó. Majd csinálunk csajos napokat mint régen?

- Még jó. Ki nem hagynék veled egy csajos napot. –nevettem -  Na és a 2 pasid? Jól vannak? –kérdeztem barátnőmet

-  Igen. Luca épp a nagyszüleinél van. Ricardo meg edzésen.

- Már nagyon hiányoznak.

- Te,van egy ötletem. Menjünk el Ricardo elé, onnan meg beülünk valahová,oké?

- Hát nem is tudom. Egy kicsit elfáradtam a repülő úton…

- Ne csináld már!!Gyere el,lécciii

- Jól van, elmegyek.

- Ez az. Akkor félóra múlva az edzőközpont előtt?  Gyere taxival és odatalálsz.

- Rendben. Akkor ott találkozunk. Szia.

- Szia. – köszönt el és bontotta a telefont

Gyorsan átöltöztem és hívtam egy taxit. Félóra múlva ott is voltam. Caroline még nem ért oda, ezért várnom kellett. Szerencsére 10 perc múlva ott is volt.

- Szia. –köszönt nekem és megöleltük egymást

- Szia. De jó téged látni.

- Téged is. Az előbb beszéltem Ricardoval, mindjárt  vége az edzésnek. Majd itt kint találkozunk.. Rólad nem szóltam.

- Oké.

- Nézd! Ott jönnek. –mondta miközben kezével pár srácra mutatott  akik felénk jöttek

- Azt hittem, hogy egyedül lesz.

- Nyugi, ezek csak a csapattársai. Jó fejek.

- Akkor jó. –mondtam megnyugodva miközben a fiúk odaértek

- Hát te mit keresel itt? –kérdezte Ricardo mikor meglátott

- Neked is  szia.

- Bocs, szia. Mit keresel itt?

- Ideköltöztem. A klubom eladott és itt vettek meg. Látom nem örülsz,hogy látsz... –mondtam szomorúan

- Jaj,ne is mondj ilyet. Persze, hogy örülök, csak meglepett . –jó szorosan megölelt

- Bolond –mondtam nevetve

- Szia Cristiano. –mondtam mosolyogva mikor megláttam a másik barátomat

- Szia kislány. Örülök, hogy látlak. –mondta és ő is megpörgetett a levegőben.

- Cris, letennél kérlek? -

- Ők itt a csapattársaink. Sergio, Gonzalo és Garay. –mutatta be a többi fiút Ricardo

- Sziasztok. –köszöntem nekik

- Szia. –köszöntek és ahogy észrevettem mindegyik jól megnézett

- Na akkor megyünk a kávézóba? –kérdezte Caroline

- Aha. –mondtuk és elindultunk

Nem volt messze a kávézó, csak pár percnyire. Mikor bementünk kerestünk egy nagy asztalt ahol mindannyian elfértünk. Én Ricardo és Cristiano  közé ültem. Velem szemben Gonzalo ült, mellette Sergio és Garay. Mindannyian rendeltünk üdítőt és beszélgettünk.

- És hány évre szerződtél? –kérdezte Cristiano

- Hat.

- Szólhattál volna, hogy ide költözöl. –mondta szemrehányóan Ricardo

- Ezt már megkaptam a feleségedtől is. Meglepetésnek szántam.

- És hogy-hogy eladtak? –kérdezte Ricardo

- Kevés volt a pénz,és hát el kellett valakit adni. Ezért adtak el.

- De hisz te voltál a legjobb játékosuk, akkor mért téged adtak el?

- Azt mondták azért, mert értem adták a legtöbb pénzt.

- Nem tudják mit csináltak. De nem baj, legalább itt vagy. –mondta mosolyogva Cris

- Köszi. Én is örülök, hogy ide jöhettem.

- Mit sportolsz? –kérdezte Sergio és rám nézett

- Focizom. –láttam, hogy mindegyikük döbbenten néz, kivéve Criséket, ők mosolyogtak.

-  Srácok, csukjátok be a szátokat, mert a végén belerepül valami. – ugratta őket Ricardo

- Csak egy kicsit meglepődtünk. –szólalt meg Gonzalo – Szóval focizol. Milyen poszton játszol? – nézett rám azokkal a szép nagy barna szemekkel, pár másodpercig elvesztem bennük,de végül megszólaltam. – Támadó. De több poszton is tudok játszani.

- Igen? Még min?  - kérdezett Garay

- Középpályás, védekező középpályás, támadó középpályás , és védő.

- Az nem semmi. Lány létedre focizol. Jól játszol? – kérdezte Sergio

- Hát azt mondják, de szerintem van még mit fejlődnöm.

- Ugyan, mit szerénykedsz kicsilány? –kérdezte Cris – Múltkor kiálltam ellene, és mondhatni a földbe döngölt – nevetett Cris

- Igen?? – döbbent meg Gonzalo – Kíváncsi vagyok, hogy hogyan játszol. Egyszer ellenem is kiállhatnál. –mosolygott rám – Majd meglátjuk. –visszamosolyogtam

- Tényleg. Most jut eszembe, holnap buli nálam. Jössz? –kérdezett Cris

- Naná. Ott a helyem. Kik jönnek még?  -kérdeztem

- Az egész csapat,pár haver,és csajookkkk. –mondta vigyorogva Cris

- Te sose változol igaz? –kérdeztem nevetve

- Kislány,én soha:D

Még ott voltunk 1 órát és mindenki ment haza. Mikor kimentünk a kávézó elé  Gonzaloval egymás szemébe néztünk. Éreztem ahogy tetőtől-talpig végig mér. Mikor végzett elismerően mosolygott, én meg persze egyből elvörösödtem.  Egy pár percig így álltunk aztán megjött a taxim, elköszöntem és beszálltam. Bemondtam a címet a sofőrnek aztán Gonzalon gondolkoztam. Szinte megigézve nézett rám azokkal a gyönyörű szemivel. Natalia, nem szabad ilyenekre gondolnod. Nem pasizni jöttél Madridba, hanem focizni. Nem szabad beleesned senkibe… -mondtam magamnak

- Kisasszony, megjöttünk. –szólt a sofőr

- Oh, köszönöm a fuvart. – kifizettem aztán felmentem a lakásba.

Gyorsan kajáltam, lezuhanyoztam. Beállítottam a telefonomat ébresztőre aztán lefeküdtem aludni. Már nagyon vártam a holnapot, végre találkozhatok az új csapatommal. A legjobb barátaim is a közelemben lesznek, és remélhetőleg viszont láthatom Gonzalot…Ezekkel a gondolatokkal aludtam el...